Életrajz           

Szabó Vladimír Balassagyarmaton született 1905 december 5-kén. Már gyerekkorától kezdve kapcsolatba került a rajzzal, mivel apja, id. Szabó Vladimír rajztanár volt. 1924-ben felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Csók István, Rudnay Gyula és Vaszary János voltak a mesterei. Az akkori vélemények szerint egy óriási tehetségű művész iratkozott be a Főiskolára.

Két év elteltével megszakította tanulmányait és beiratkozott az Orvostudományi Egyetemre, hogy nagyobb rálátást nyerjen az izmok működési mechanizmusára. 1930-tól 1934-ig Rómában volt ösztöndíjjal. Ez emlékezetes időszaka volt pályájának, de sajnos az ekkor készült képei nagyrészt elvesztek. A megmaradtak közül a „Tengerparti város” a legismertebb. 1935-ben visszatér a Főiskolára és Benkhard Ágost tanítványaként fojtatja tanulmányait.

Életműve jelentős részét grafikák, rézkarcok alkotják. Az 1954-es „Ludas Matyi”-val jutott el ahhoz a stílushoz, amely egész további művészetére jellemző: az aprólékos rajzolathoz. Ludas Matyi csak a kép bal alsó sarkában jelenik meg, miközben nagy részét egy nagy vásári zűrzavar tölti ki. A rajz és festés mellet Szabó Vladimír illusztrációkat is készített. A 30-as évek elején Velencében megismerkedett Zilahy Lajossal, aki a HÍD folyóirat szerkesztőjeként felkérte az ifjú művészt lapjába, illusztrációk rajzolására.

Később több laphoz is hívták rajzolni, utána jöttek a könyvkiadók. Ennek elismeréseként 1948-ban Kiváló Munkás könyvillusztrációs díjban részesült. A könyvek illusztrálása egész életén végigkísérte. Párizsi évei alatt címlapterveket készített Balzac, Dumas, Flaubert és Maupassant könyveihez. Munkássága másodig felére inkább a grafika volt jellemző.

Szabó Vladimír 1991-ben hunyt el 86. életévében óriási életművet hagyva ránk. Műveit számos múzeum és képtár őrzi: Magyar Nemzeti Galéria, Szépművészeti Múzeum, debreceni Déri Múzeum, pécsi Janus Pannonius Múzeum, Miskolci Képtár, római Modern Képtár.