Leírás

A XX. századi magyar festészet egyik nagy egyénisége volt Molnár C. Pál, aki kiváló festőművész volt, de a rajznak és a grafikának is éppen olyan zseniális mestere. Munkássága során leginkább a klasszikus hagyományokat tisztelte, de korának irányzatairól sem feledkezett el, tudott élni a szecesszió, a szimbolizmus, a szürrealizmus, a nagybányai iskola hagyományaival, beleépítve azokat művészetébe.
Munkái során előszeretettel használta a fametszet és a litográfia technikáját, jelentősek irodalmi művekhez készült illusztrációi, a nevezetes Est lapok számára készített tusrajzai, plakátjai.
Ugyanakkor temészetesen nem elhanyagolható festészeti tevékenyésge sem, amely Molnár C. Pálnál igazán az 1950-es évektől bontakozott ki, egyházi, táj, és önarcképek formájában.
Egyik kései, az Est lapok női figuráinak formavilágát megidéző műve a „Fürdőző akt", amely egy fehér lepelbe „burkolózó" fiatal hölgyet ábrázol a fürdőzés utáni pillanatokban. Molnár C. Pál még 1918-ban utazott Genfbe, ahol autodidakta módon fejlesztette tudását, svájci évek alatt plein-air stílusú képeket festett, szép nők mozgását tanulmányozhatta és rajzolhatta. A pályája során a mesterre ez a kellemes emlék minden bizonnyal hatott, a „Fürdőző akt" című olajképe is ennek az élménynek a felevenítése mentén készülhetett el. Molnár C. Pál. lágyan húzott, elegáns vonalvezetése alkotása jól mutatja, hogy az alkotó nem csak az ecsetet, hanem a ceruzát is biztos kézzel forgatta. 

Részletek