Leírás

Szabó Ábel rövid grafikusművészi tevékenysége után kezdett el festeni. Kezdetben táj- és csendéleteket készített, később a fotórealizmus irányzatában találta meg festői stílusát. A főváros dokumentaristájaként fotórealisztikusan örökíti meg urbanisztikus környezetének épületeit, építményeit, utcáit, tereit. Aprólékosan kidolgozott képeit helyszíni fotók alapján festi meg. Munkáit a festmények mellet, legmodernebb tintasugaras nyomtatási technikával készült, un. giclee nyomatokra készült sorszámozott kiadásokban is elérhetővé tette. A giclee koloritjai megőrzik tartósságukat, hiszen a francia múzeumok által elfogadott módon, 99 évre garantált színhűségük biztosítanak. Blaha Lujza tér című alkotásán a főváros jól ismert helyszínét látjuk. A máskor villamossal, nyűzsgő tömeggel, és kocsisorokkal tarkított csomópont most üres, kihalt. A tér sarkán kupolás, klasszicista stílusú épülettömb áll, balra mellette a New York hotel tornya látszik. A tértől a horizont irányába távolodva a Keleti pályaudvar eklektikus épülethomlokzata tűnik fel.  Szabó Ábel perspektivikus nézőpontból mutatja be a főváros emblematikus terét. Ez a technika, amely főként az itáliai reneszánsz praxisából ismert, a művész jellemző ábrázolási típusának mondható. A Dilich–féle, zsánerfigurák nélküli, dokumentarista veduta az üres város képét ábrázolja, látszólag az emberi élet nyoma nélkül, statikusan, időtlenül. Úgy, ahogy nem láthatjuk. „A realista festészet számomra a világ elhanyagolt dolgainak újbóli megismerését jelenti" - vallja jellegzetes stílusáról Szabó Ábel. A művész a 2006-ban Budapesten alapított művészeti csoport a Sensaria társaság tagja. Szabó Ábel művészete eltér a csoporttársak arisztikusabb, időtlenebb, napjainak világához kevésbé kapcsolódó munkáitól, hiszen tudatos módon ragaszkodik a mindennapok valóságának objektivitásához.  
 

Részletek