Barcsay Jenő

Életrajz                           

Barcsay Jenő kiváló festő és grafikus művész 1900. január14-én született Katonán. Zenésznek készült, azonban Gulyás Károly felfedezte benne a festő tehetséget és Soófalvy Illyés Sándorhoz ajánlotta be, akinél egy éven át tanult. 1919-ben felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, amit 1924-ben végzet, ezután még két évig a főiskolán maradt mint művésznövendék. Vaszary János és Rudnay Gyula voltak a mesterei.

1926-ban egyéves ösztöndíjjal Párizsba ment, az ösztöndíj második felében azonban Olaszországba utazott. 1929-ben újra megpályázta az ösztöndíjat, és ismét Párizsban dolgozott.

1945-ben Szőnyi István közreműködésével a Magyar Képzőművészeti Főiskola anatómia és szemléleti látszattan professzora lett. 1953-ban megbízást kapott az anatómia tankönyv megírására, amit néhány hónap alatt elkészített és „az év legszebb könyve” ” kitüntetést nyerte el. A könyv több nyelvre is le lett fordítva és tankönyvként használják. Barcsay Kossuth-díjat kapott. A Főiskola tanára volt egészen nyugdíjazásáig.

Az 1960-as évektől számos nagyméretű mozaikot készített. A mozaikkartonokból 1966-ban az Ernst Múzeum rendezett kiállítást. 1969-ben megbízást kapott a szentendrei kultúrház mozaikjának elkészítésére, amihez muranoi üveget használt és először készített aranyból hátteret.

Haláláig Budapesten és Szentendrén élt és alkotott. Festészete mellett igen jelentős volt a grafikai tevékenysége is. A magyar konstruktív-geometrikus művészet legjelentősebb egyénisége.