Életrajz

Id. Markó Károly 1793-ban született Lőcsén (város Szlovákiában). Már fiatalon is festőnek készült, de pályája a kezdetekkor máshogy alakult. Az 1800-as évek elején mérnöki tanulmányokat folytatott Pesten és Kolozsváron. 1812 és 1818 közt Lublón és Rozsnyón dolgozott mérnökként. Rozsnyón készítette első képeit, amelyek a híres bécsi festő, Joseph Fischer festményeinek másolatai voltak. 1818-ban Pestre érkezett, ahol rajztudását akarta fejleszteni. 1822-ben Bécsbe utazott és a bécsi Képzőművészeti Akadémia tagja lett, ahol a történelmi és tájképfestészeti szakon tanult. 1826-tól Kismartonban élt, majd 1830-tól az Eszterházy birtokon. 1832-ben Itáliai körutazást tett, járt Rómában, Firenzében, Velencében és Bolognában. 1843 és 1848 közt tovább utazott, és Firenzében telepedett le. Ekkor már Európa-szerte ismert festő volt.

1840-ben kiállítást rendeztek műveiből, az első Pesti Műkiállításon. Még ebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. Művei megtalálhatok Ausztria, Csehország, Dánia, Magyarország, Németország, Olaszország, Szlovákia múzeumaiban.

Az 1810-es évekből származó képei elsősorban, másolatok, de már készített saját műveket is, az akvarellfesték egyik fajtájával, a gouache technikával. id. Markó Károly neve a magyar művészettörténetbe, mint a tájképfestészet megteremtője vonult be. Művészete a 17. és 18. századi heroikus történelmi festészetére épült. Tájképei idilli hangulatú, klasszikus kultúrát megjelenítő művek.