A művész a pécsi ciszterci gimnáziumban érettségizett 1906-ban. Művészeti tanulmányait Budapesten kezdte, majd Münchenben folytatta. Hazatérése után első magyarországi sikerét "Szürkületkor" című képével aratta. 1912-ben szerepelt először a Műcsarnokban "Öntöző kút" című képével. 1918-ban a Képzőművészeti Főiskola rendes tanára lett, majd 1920-ban a Képzőművészeti Főiskola átszervezésén dolgozott Lyka Károllyal és Réti Istvánnal közösen, 1923-ban pedig megalapította az Új Művészek Egyesületét (UME). Művei elsősorban a Vaszary János közvetítésével átvett franciás expresszionizmus szellemében készült világos színhatású tájképek és csendéletek, melyekkel többször is szerepelt kiállításokon. 1932-ben képeit önálló gyűjteményes kiállításon mutatta be.