Életrajz                            

Sámuel Kornél 1883-ban született Szilágykövesden. A budapesti Magyar Iparművészeti Iskolában Mátrai Lajos György szobrásznövendéke, majd 1905-től a müncheni képzőművészeti akadémián Balthasar Schmitt tanítványa volt és ezzel egy időben a nymphenburgi porcelángyárban is tevékenykedett. 1908-ban hazatért és Telcs Ede műtermében dolgozott. 1911-ben olaszországi tanulmányutat tett. Az első világháború kitörését követően frontszolgálatra hívták be, ahol már a harcok kezdetekor hősi halált halt.

Egyszerűsített realizmussal mintázott szobrai korán feltűnést keltettek (Fortuna, Éva, Szeretet). Az 1909. tavaszi kiállításon jelent meg legelőször két művével, s az akkor még alig huszonhat éves fiatal művész első fellépése felkelti a közönség és társai figyelmét. Egy arcképtanulmánya, de főleg egy női aktja kelt feltűnést s mutatja, hogy egy mesterségével tisztában levő, érzésben gazdag művész jelentkezett. 1911 telén Firenzébe ment hosszabb tanulmányútra, ahol megismerkedett a kora renaissance finom naturalismusával és Michelangelo formavilágával, ennek hatására készítette el egyik főművét, a Dávidot.