Szalay Lajos

Életraiz

Szalay Lajos Őrmezőn született február 26-án 1909-ben. Tehetségére korán felfigyeltek: háborús gyerekrajzaival Bécsben szerepelt kiállításon 1917-1918-ban. A kamaszkor bekövetkeztetésével érdeklődése egyre inkább a művészet világa felé fordult. Szalay számára a művészet és az irodalom oly közel álltak egymáshoz, hogy szinte egy voltak. A fő kifejezési eszközét, a rajzot, mindig is egyfajta költői kifejezési módnak tekintette. A könyvet (önálló rajzkönyv vagy illusztrált) a közönséghez jutás kiállításoknál is hatékonyabb eszközének vallotta.

A rajz sikeréhez hozzájárult az is, hogy rendszeresen eljárt Balogh József magán rajziskolájában. Az ő segítségével juthatott be a Képzőművészeti Főiskola művésztelepére is. Akkor ugyan még csak 17 éves volt, de megengedték, hogy együtt lehessen az akadémia növendékeivel. 1927 nyarán Szalay felvételt nyert a budapesti akadémiára, ezután apja kitagadta a családból. Főiskolán Benkhard Ágost volt a mestere. Művészi pályáját festőként kezdte, amit elég hamar leváltott tus-tollrajzra, amikor rájött arra, hogy a tollal húzott vonal milyen engedelmes eszköze a lelkiállapot kifejezésének. A főiskolai tanulmányai szünetében a miskolci művésztelepen tanult 9 hónapot.

1930-1931 között Párizsba utazott, ahol Picasso művészetét tanulmányozta, aki később azt mondta róla: „Ha két grafikus neve marad fenn az utókornak a XX. századból, a másik én leszek, ha csak egy, az Szalay Lajos lesz”. 1947-ben már Párizsban dolgozott, 1949-1960 között a tucumáni Egyetemen és a Buenos Aires-i Képzőművészeti Főiskolán tanított.A magyar grafikus generációkra elsősorban a Genezis c. művével hatott az 60-as, 70-es évtizedben. New York-i periódusa (1960-88) után visszatért Miskolcra.

Ami a művészetét illeti, Szalay nem a harmónia embere: azért mutatta meg a szörnyűséget, hogy világgá kiáltsa az értékek hiányát. Szociális igazságkeresést, etikai tartást sugalló rajzai a hétköznapi életből, a Bibliából és a mitológiából merítik a témájukat. Szalay Lajos volt az, aki az önálló rajzkönyvet meghonosította a magyar művészeti könyvkiadásban.  Magyar- és világirodalmi alkotások, versek, regények és drámák számára készített illusztrációkat. Emellett készített könyvborítókat, színes könyvtáblákat (Magyarországon elsősorban a Singer és Wolfner Kiadónak - Új Idők Irodalmi Rt.). Hazajövetelekor 450 rajzát magyarországi múzeumoknak ajándékozta. Munkásságát bemutató állandó kiállítását a Miskolci Galéria üzemelteti (Miskolc, Petro-ház, Hunyadi u. 12.) 1992. október 22-től. 1993-tól Miskolc díszpolgára.

Szakmai életraiz