Életrajz

Színyei Merse Pál 1845-ben született Szinyeújfalun. A festő nemesi családból származott, édesapja támogatta fia művészi ambícióit, édesanyja pedig irodalom- és zenekedvelő asszony volt. 1856-tól Eperjesen, majd 1863-tól Nagyváradon tanult és érettségizett. Szinyei a gimnazista évei alatt kezdett komolyabban a festéssel foglalkozni, első tanítója a nagyváradi Mezey Lajos volt. 1864-ben beiratkozik a müncheni Képzőművészeti Akadémiára, ahol egy év után Hermann Anschütz osztályába kerül, majd Wagner Sándornál tanul festeni. 1866-ra jelentős barátokra tesz szert, például: Wilhelm Liebl (1844–1900), Hans Makart (1840-84) és Gabriel Max (1840-1915). Az Akasztott elszállítása című képpel, három és fél év tanulás után, 1867 októberében felvételt nyert Karl Von Piloty osztályába.

1869-ben megnyílik Münchenben a nemzetközi kiállítás, ahol Szinyei megismerkedik Gustave Courbet francia festővel, akinek a tolmácsa lett. A kiállítás nagy hatással volt rá, 1869-ben otthagyja az Akadémiát. 1870-től Münchenben él és önálló mesterként, piacra dolgozik. 1873-ban készítette el egyik legismertebb képét, a Majálist. Az ezt követő években apja birtokának gazdasági ügyei lefoglalták és szinte teljesen elfordult a festéstől.

Az 1894–1895-ben a Képzőművészeti Társulat által rendezett tárlaton nagy sikert arattak képei. Ettől kezdve újra a festészet lett életének legfontosabb része. 1901-ben egy müncheni kiállításon Majális képe aranyérmet nyert, és Velencében is bemutatták néhány képét. Ugyanebben az évben tett egy Dél-itáliai körutat.

1905-ben került sor első önálló kiállítására a Nemzeti Szalonban (Modern magyar művészek), ahol 89 munkáját mutatták be. Kinevezték az Országos Mintarajziskola és Rajztanár képző (1908-tól Képzőművészeti Főiskola) igazgatójának, 1907-ben a magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) alapító tagja lesz. 1910 februárjában a berlini Sezession magyar kiállításán 20 műve aratott nagy sikert, majd áprilisban a müncheni Galerie Heinemannban 31 képből álló önálló kiállítását mutatta be. Májusban pedig a Berlini Nemzetközi Kiállításon aranyérmet kapott. 1911-ben a Római Nemzetközi művészeti Világkiállításon 19 műve különteremben szerepelt és itt nagydíjat kapott. 1912-ben az Ernst Múzeum megrendezte második gyűjteményes kiállítását, 96 alkotással. A művész munkásságának legnagyobb kitüntetéseként 1914-ben a Szépművészeti Múzeum felállította a Szinyei termet.