Életrajz

Vaszary János 1867-ben született Kaposváron. A Mintarajziskolában Székely Bertalannál és Greguss Jánosnál kezdte tanulmányait. 1887 után Münchenben von Hacklnál és von Löfflitznél tanult. 1899-ben beiratkozott a párizsi Julian Akadémiára. Nagy hatással volt rá Hollósy Simon és a körülötte csoportosuló Nagybányai művésztelep.

Korai művei a szecesszióhoz közelítő gobelinek magyar népművészeti motívumokkal. Később visszatért a realista-naturalista megfogalmazású életképekhez. Az 1900-as évek második felében a francia impresszionizmus hatása érződik képein majd Raoul Dufy és Kees van Dongen fauvisták hatása alá került. Az 1910-es évektől gyakran tartózkodott Tatán épült műtermében. Az első világháború alatt drámai hatású képeket festett a frontokról, ezen művein érezhető legjobban a német expresszionisták hatása. Röviddel a háború után azonban Párizsba utazott és visszatért a francia festészet hagyományaihoz.

1920-tól tíz éven át a Lyka Károly által újjá szervezett Képzőművészeti Főiskola tanára volt, 1932-ben nyugdíjazták. 1923-tól az Új Művészek Egyesületének alapító tagja és elnöke, 1924-ben a Képzőművészek Új Társasága egyik alapító tagja. 1926-ban a Tihanyi Biológiai Intézettől kapott megrendelést falképek festésére.

Már húszéves kora előtt kiállító művész volt a Nemzeti Szalonban (1898, 1902, 1906, 1912), 1912-ben a Művészházban is volt kiállítása. 1909, 1920 és 1924-ben az Ernst Múzeumban volt kiállítása. 1922-ben a Helikon Szalonban volt gyűjteményes kiállítása. 1928-ban az UME által rendezett kiállításon vett részt. Az 1928. évi XVI. velencei nemzetközi kiállítás magyar anyagának elrendezését Vaszary szervezte, munkája elismeréseképpen olasz állami díjjal tüntették ki. Az UME genovai bemutatkozásán aranyéremmel jutalmazták, Tengeri fürdő c. képét a nervii múzeum vásárolta meg. 1933-ban a debreceni Déri Múzeumban volt gyűjteményes kiállítása.