Életrajz

Zichy Mihály 1827-ben született a Dél-Dunántúli Zalán. Pesten Marastoni Jakabnál, Bécsben Waldmüllernél tanult. A cárok udvari festője volt húszéves korától, rövid megszakításokkal haláláig, negyvenkilenc évig Oroszországban dolgozott. 1844-től Bécsben festészetet tanult. Mesterével 1846-ban itáliai tanulmányutat tett, melyről egész életére kiható élményekkel tért haza. Visszatérve Bécsbe megfestette e korszakának legkiemelkedőbb darabját, a romantikus katasztrófaképek hagyományait követő Mentőcsónakot.

 1847-ben ajánlással Szentpétervárra került, és a cár egyik rokonának rajztanára lett. 1853-ban az orosz cár megrendelésére egy gatcsinai vadászatról rajzsorozatot készített, és ezzel elnyerte az udvari művész címet. 1856-ban megfestette II. Sándor cár koronázási ceremóniáját. Két évvel később (1858) az Orosz Művészeti Akadémia tagjává választják és 1859-ben Őfelségének, az Imperátornak udvari festője címet kapott. Puskin és Lermontov költészete egész élete végéig a hatással van művészetére. Lermontov Démon című 1860-ban megjelent orosz kiadás illusztrációihoz több kompozíciót is készített. A Orosz Irodalmi Intézet múzeuma ezek közül 12, a művész által aláírt, eredeti rajzot őriz. 1869-ben volt ez volt az első kiállítása az orosz fővárosban. Zichy 1871 nyarán végigutazta Nyugat-Európát, Németországot, Münchenben találkozik Wagner Sándorral, Düsseldorfban megismerkedett Munkácsyval, Brüsszelben Gallait belgiumi festő lesz rá nagy hatással.

1874-től Párizsban élt. A Párizsi világkiállításra 1878-ben festett ’A rombolás géniuszának diadala’ című háborúellenes festményét kicenzúrázták a kiállításról. 1881-ben visszatért Szentpétervárra, és főleg illusztrálással foglalkozott. Zichy Mihályt „nemzeti festőjükként” tisztelik a grúzok, illusztrációi jelentős hatással voltak a grúz művészekre.
1883 márciusában, a Budapesten megnyílt Zichy-kiállítás idején, ismét elvállalta a cári udvari festő állását, Pétervárott élt 1906-os haláláig.