Kovács Tamás V. immáron a kortárs magyar figurális festészet kiemelkedő, idősebb nemzedékéhez sorolandó. Művészetét egyéni tematikai és formai, tartalmi és színbeli mesterjegyek különítik el a kortársak alkotásaitól. Önálló, a festőtérbe rendezett foltokként jelennek, akárcsak a közösségre teremtett, ám azt folyton elszigetelten kereső figurái: különös terekben létező, egymásra utalt, de leginkább egyedül álló, magukba zár alakok, noha térbeli közösséget alkotnak. Érzelmeiket nem az arcuk közvetíti, hanem testtartásuk, figyelmük iránya, a térben elfoglalt helyzetük, a többi figurához való viszonyuk. Arctalan, a jellemvonásokat vagy érzelmi állapotokat elrejtő emberalakok. Noha együttműködése a Koller Galériával nem új keletű, önálló tárlattal először jelentkezik ezen a helyszínen. 60. születésnapját ünnepli. Régi kiállítási gyakorlatához híven legfrissebben született alkotásait tárja közönsége elé– alig néhány korábban létrehozott munka társaságában. A jubileum alkalmából rendezett tárlat ünnep az alkotónak, a festészetnek, és nem kevésbé az lehet közönségének.