Leírás

A hatvanas évek nagy grafikusnemzedékének az egyik meghatározó alakja volt Hincz Gyula, akinek nem csak életrajza, hanem művészete is sokfelé ágazó. Hosszú és termékeny pályája alatt nem csak festményeket, rézkarcokat, de szobrokat, könyvillusztrációkat, murális alkotásokat (kerámiát, gobelint, üvegmozaikot) és tusrajzokat is készített. Még főiskolásként 1926-ban tanulmányúton járt a Velencei Biennálén és Párizsban. Amíg előbbinél az olasz futuristák és az orosz konstruktivisták műveit tanulmányozhatta, addig utóbbinál olyan jól ismert kubista alkotó műveit láthatta, mint Pablo Picasso vagy Georges Braque, megfigyelhette Fernand Léger purista, vagy Joan Miró szürrealista műveit is.
Elmondható, hogy ezek az alkotók és a hozzájuk fűződő irányzatok mindenképpen befolyásolták Hincz Gyula művészetét is, amelyet leginkább a szürrealizmusba hajló, klasszicista komponálásmód és expresszív kifejezésmód jellemez.
A Férfi fej című tusrajz olyan mű, amelyet leginkább az alkotó virtuóz fantáziája hozott létre, Hincz Gyula címszereplő alajka és annak feje minden csak nem hétköznapi, benne egyszerű geometriai alakzatok (körök, háromszögek) „lebegnek", mechanikus szerkezetek szűnni nem akaróan „kattognak". A szinte egész felületet kitöltő komponálásmód egyszerre mozog a figurativitás és a nonfigurativitás talaján, de úgy is tűnhet, hogy ezek egybeolvadva egy bonyolult, összetett ugyanakkor mozgalmas kapcsolatrendszert hoznak létre. A vastagon húzott és sűrű vonalak pedig akár a fa mélyen lenyúló gyökerei úgy tekeregnek, kavarognak egymással.
A Férfi fej Hincz Gyula mindenképpen figyelemre méltó alkotása, amelyet alkotó pályája vége felé (az 1970-es években) készített, abban az időben amikor a Budapesti Műszaki Egyetem V/2 épületének tizenhat részből álló üvegmozaikján is dolgozott és amelyen a tudomány és a technika témája lehetővé tette, hogy egy teljesen elvont dolgot fogalmazzon meg.

Részletek